"Sokszor nem tudjuk, hogy mennyi mindent tesz értünk a testünk.

A szomatodráma során megtudtam köszönni drága szerveimnek az együtt működést, hogy egyáltalán meggyógyultak. Ez mélyen hatott rám, még több figyelmet és szeretetet tudtam nekik nyújtani. Figyelünk-e testünkre, hogy éppen mire van szüksége, szeretjük -e őt?

Már a délelőtti kiscsoportos foglalkozásokon egy csomó minden feloldódott és letisztult bennem, habár ez még csak a kis színpad volt.... délután jött a várva várt nagy fellépés, ahol közösen szerepekre osztva együtt játszhattunk. Újra gyerekek lehettünk, élvezhettük a felhőtlen színpadi játékot, ami sokszor drámává vagy egy karikatúrává alakult főhősünk számára. Együtt sírtunk és nevettünk és úgy érzem, hogy egymás támaszai is voltunk, megpróbálva a nehéz terheket lerakni...Hatalmas élmény volt számomra! Köszönöm drága Gabó!"

(I)

"A szomatodráma engem megerősített abban a hitemben, hogy mindig hallgassak a "belső hangomra". Ne bizonytalanítson el a külvilágtól érkező,zavarba ejtő, esetleg kellemetlen jelzés, rám nézve kényelmetlen megnyilvánulás. A játékok során, amelyekben részt vettem,a legmeghatározóbb ennek az érzésnek a megélése volt. A nap során megtapasztaltam ismét, hogy mennyire fontos egy ember életében, hogy merjen egy kicsit gyermek maradni, merjen könnyed lenni, és ne felejtsen el játszani. Természetes a szó szoros értelmében értem itt a játékot, és nem emberi játszmákra gondolok. Épp ezeknekaz úgynevezett emberi játszmáknak a könnyebb megélése szempontjából érzem nagyon fontosnak ezt. A főszereplők történeteit megismerve, az érzelmi reakcióikat végig kísérve vált egyre erősebbé bennem a felismerés, hogy ne engedjem meg magamnak azt a lelki luxust, amellyel tovább rongálom a lelkemet, testemet, betegítem meg magam, mert rágódom, mert "túlságosan komolyan veszek mindent, és mindenkit", mert én felnőttem. 58 éves vagyok. Na és? Azon fogok "dolgozni", hogy minden napom természetes része legyen újra a humor, a játék, ..."legyen úgy, mint régen volt.."

Milyen egyszerű,ugye?! - nagyon köszönöm Gabó, hogy segítettél vissza találnom a felismeréshez, önmagamhoz. Köszönöm a többieknek, akikkel együtt éltem át ezt a napot, és bízom önmagamban, abban, hogy a legkeményebb napokon sem felejtek el a jövőben játszani, optimistán, humorral tekinteni a kihívásokra.

Megígérem, hogy elmondom,egyszerű volt-e,és sikerült-e:)))" (É)

"Ahogy ígértem, leírom az élményeimet a szomatodrámával kapcsolatban. Azzal kezdeném, hogy nekem egy nagy élmény volt, legalább olyan felemelő, mint amilyen felkavaró, és biztos vagyok benne, hogy nagy hatással van/lesz rám.

Már van tapasztalatom pszichodrámával kapcsolatban, ezért nagyjából el tudtam képzelni, hogy mire számíthatok, de sokkal jobb és erősebb élmény volt, mint amit előzőleg feltételeztem. Egy kicsit aggódtam, hogy sikerül-e ilyen kevés idegen embernek összehangolódnia ennyire rövid idő alatt. Nagyon jól sikerült az ismerkedés és a ráhangolódás, amiben biztosan nagy szerepet játszott a tapasztalatod és személyiséged, de a módszerek is nagyon jók voltak. A Garden party alatt kizökkentünk a szorongó várakozásból, és a "Kedves testem" gyakorlat alatt már nagyon mély és katartikusérzésekhez és felismerésekhez jutottam, és a párom is. Ez utólag is és akkor is nagyon megdöbbentett,

és megadta az alap hozzáállást az egész naphoz.

Gondolkodtam utólag, hogy miért volt már ez a gyakorlat is ilyen elementáris erejű. Biztosan benne volt az akarat mindkettőnk részéről, és egy önismereti alap. Az is fontos volt és nagyon biztonságossá tette a játék terét, hogy nagyon nyugodtan és kedvesen, egy természetes megengedéssel magyaráztad el, hogy mire számítsunk, és kihangsúlyoztad, hogy az irányítás nálunk van, azzal jó megelégedni, ahová jutunk. Nekem, mint hivatásos megfelelési kényszeresnek ez nagy szabadságot és erőt adott: fel lettem hatalmazva, és úgy tűnik, éltem is vele. Ezzel együtt döbbenetes volt a testemhez beszélni, ez az egyszerű nézőpont-váltás nagyon erős felismerésekhez vezetett és önmagában gyógyítóan működött.

Sosem tudtam eddig megfogalmazni, hogy egész életemben a lehetetlent akartam a testemtől, és most bocsánatot tudtam kérni tőle. Már csak ezért is nagyon hálás vagyok.

A játékoknál sokat segített az a kiindulás, hogy három testrészt kellet megnevezni. Már ezzel is megkezdődött a figyelem befelé fordítása. Szerintem nagyon jól és érthetően magyaráztad el, és segítettél nekünk ebben. A gyakorló játék délelőtt elég volt hozzá, hogy saját magunk is megtapasztaljuk szereplőként vagy állítóként, hogy hogyan működik. Később pedig a "nagy" játékoknál is szépen és finoman tartottál meg minket a befelé koncentrálás mellett. A többi pedig tényleg úgy ment magától,

ahogyan azt az elején elmondtad. A pszichodrámához képest sokkal egyszerűbben és koncentráltabban zajlottak a játékok, és nagyon hamar ráismert a főszereplő, hogy milyen konfliktust állított fel valójában a játéktérben. Az én játékomnál is nagyon világosan kirajzolódott az alapkonfliktus: mindenféle erőfeszítés vagy belemagyarázás nélkül egyszerűen megjelent a szemem előtt.

Ezen is gondolkodtam, hogy miért működött ilyen jól. Először is, már azzal elvittük a fókuszt befelé, és a további racionalizálást megakadályoztuk, hogy kiindulásnak három testrészt neveztünk meg. Ez elvitte egy olyan szimbolika felé a figyelmünket, amiben nem tudtunk nem befelé figyelni, hiszen a testrészeink belül vannak. Valami belsőt tettünk ki kívülre – minha az érzelmeinket tettük volna láthatóvá. Nekem nagyon könnyen ment megnevezni a három testrészt, és ezzel azonnal kivettem az agyalásom hatóköréből a problémát, amivel dolgozni kartam. A szereplők pedig olyan dolgokkal azonosultak, amik/akik elvileg nem tudnak beszélni, így az automatikus belemagyarázás és értelmezés sokkal nehezebb. Annak ellenére, hogy a szabadság sokkal nagyobb volt itt, mint akár a drámában, akár a családállításban, ezzel a nagyon erős leegyszerűsítő szimbolikával mégis a végén tényleg az érzéseink és az alapkonfliktus jelentek meg a szereplőkön keresztül, minimális értelmezéssel. Nagyon sokat és jól segítettél a játékok során azzal, hogy finoman irányítottad a folyamatot, mindig afelé, hogy a spontán folyamat dolgozzon.

Szóval ez a drámajáték egyszerre volt szigorúan leegyszerűsítő és elvonatkoztató, és közben

spontán és szabad. Szerintem nagyon jól kalauzoltál minket benne, érezni lehetett a lelkesedésedet és a támogatásodat. Nekem nagy élmény volt, és köszönöm, hogy részt vehettem benne!" (K)

"Kedves Gabó!

Szeretettel küldöm a visszajelzésem: kissé szorongva indultam neki a napnak, 10.00 órakor

kezdtünk, 10.05-kor már sírtam… először, de nem utoljára. Ennyire rövid ideig tartott, hogy számomra teljesen ismeretlen emberekben ennyire megbízzak. Tartottam attól, hogy hosszú nap lesz, esetleg érdektelen leszek, de nagyongyorsan telt az idő és fantasztikusan izgalmas volt. Az elején kialakult bizalom végig fenn tudott maradni, minden szereplő "hatalmas" érzéseket tett ki, élt át. Rengeteget sírtunk, de mindig volt egy nyugvó pont, egy megkönnyebbülés,feloldódás. Ha nem tudtam volna, hogy gyakorlati órán vagyok, az gondoltam volna, hogy profi játékvezetővel van dolgom. Gabi minden mondata, gesztusa, segítsége a helyén volt: mindig csak annyit mondott és mindig pontosan ott és akkor, amikor arra szükség volt. Hazafele a "szégyentelen" szó jutott eszembe: idegenek emberek, gátlások nélkül adták át magukat nagyon mély érzelmeknek – ez számomra döbbenetes élmény volt, korábban nem tapasztaltam ilyet, pedig a drámajátékot, pszichodrámát és a családállítást is kedvelem, ismerem. Arra számítottam, hogy egy ilyen hosszú, érzelmileg terhelt nap után nagyon fáradt, kimerült leszek, de az ellenkezője történt: még szombat este és vasárnap is egész nap "pörögtem": főztem, takarítottam, kertészkedtem, kislányommal tanultam, játszottam, olvastam, készültem a következő heti feladataimra – könnyűnek, vidámnak és hatékonynak éreztem magam."

Köszönöm az élményt! (A)

"Kedves Gabó,

nagyon köszönöm Neked a lehetőséget a szomatodráma megismerésére. Nagyon jól felépített nap volt. Tetszett, ahogy kintről közelítettünk önmagunkhoz, ahogy fokozatosan ismertettél meg, léptettél a szomatodráma lépcsőin és ezáltal segítve a csoport megérkezését, kapcsolódását egymással és sajátmagunkkal. Számomra biztonságot adó volt, hogy Te is beléptél a ráhangoló játékokba, ezzel egyben megérezhettük, hogy a szomatodráma miként is fogja az önismereti utunknak a térképét kiszélesíteni, növelni, előbbre léptetni. Megható, elérzékenyítő volt látni, ahogy egy-egy játékban felismerődött, megértődött egy-egy fizikális érzet, panasz, amit a testünk már régóta próbálkozik üzenni sikertelenül nekünk, ahogy egy játékban kibomlottak annak részletei, elemei és összetettsége. Izgalmas volt látni, ahogy a fizikális sík, megjelenése leképeződik a kapcsolat világunkkal, a lelkületünkkel és megjelenik a gondolodásunkban, gyakorlatilag teljesen áthat minket. Megérezhettük, hogy az egész egy dinamikus hálózat, melyben bárhol változás történik, tovarezeg az egész rendszerünkön beleértve a környezetünket is. Érdekes volt látni, ahogy egy kis párbeszédet kezdeményezünk a testünkkel, mennyi minden belevetítődik a belső világunkból, leképeződik a külvilággal való kapcsolatunkból, hogy csak az tud megjelenni fizikálisan, ami körülöttünk van, amiben vagyunk és az ahhoz tartozó hiedelem, érték világunk. A játékokkal minden mozaik, puzzle darab a helyére kerül vagy legalábbis közelebb a helyéhez, mely által egy tengelyre kerülhet újra a test, lélek, szellem, mely által autentikusabb működés jöhet létre, így elősegítve a lét könnyedségét, ténylegesebb tapasztalását. Hálás vagyok Neked, amiért beleláthattam, tapasztalhattam, átélhettem ezt az önismereti technikát is. Szeretettel, "(Á)